Otthon
1. -Add a kötszert!-hallottam egy rekedtes női hangot, de felfogni nem tudtam. -Túléli?-kérdezte egy sokkal magasabb, nőiesebb hangot. -Valószínűleg-szólt a másik kurtán. Éreztem, ahogy egyikőjük megtörli a sebem, és bekötözi. -Vigyük el Nathaleehez!-suttogta a nőiesebb hangú. -Majd, ha felébredt. Nem szabad benne megbíznunk-mondta határozottan a rekedt. A hang közelségéből ítélve ő látott el. Csend telepedett rájuk, csak a rekedt nő kezei pihentek a karomon. Percek teltek el némán. Felköhögtem. Éreztem, ahogy a nő ujjai ráfonódnak az alkaromra. Nagynehezen kinyitottam a szemeimet és két szétfolyt alakot láttam. A látásomnak kellett pár perc, mire kitisztult. Egy kreol bőrű lányt láttam meg először. Hófehér haja keretezte az arcát, és aranyszín szemei fürkészték az arcomat. Mögötte egy alacsonyabb lény állt, szintén a női nem képviseletében. Sötétbarna haja már-már fekete volt, és acélkék szemei érdeklődve szegeződtek rám. -Ki vagy?-kérdezte a fehérhajú, akiről kiderült, hogy a ...